+36 70 331 7381 idemkft@gmail.com

Milyen feltételek és jogszabályi előírások vannak a cégek közötti, továbbá a cégek és magánszemélyek közötti adott/kapott kölcsönökre? Ebből a cikkből megtudhatod mire kell odafigyelni.

A gazdasági társaságok életében gyakran szükségszerű a pénzkölcsön nyújtás akár átmeneti, akár tartós finanszírozás céljából.

A gyakorlatban számos olyan helyzet adódik, amikor pénzkölcsön nyújtására kerül sor a vállalkozásokban. Ilyenek például az alábbiakban felsorolt esetek:

– a cég kölcsönt ad egy másik vállalkozásnak vagy akár kapcsolt vállalkozásának,

– a cég kölcsönt ad egy magánszemélynek (nem lakáscélra),

– magánszemély (tulajdonos tagi) kölcsönt ad a cég(é)nek.

Mivel engedély vagy bejelentés nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül, ezért érdemes minden esetben megvizsgálni, hogy az adott kölcsönnyújtás nem minősül-e engedélyköteles szolgáltatásnyújtásnak. Legelőször erről kell meggyőződnünk, aztán következhet az adózási és számviteli kérdések megfontolása.

Rendszeres és üzletszerű hitelezést csak bizonyos jogi személyek végezhetnek, és ők is csak a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényben (a továbbiakban Hpt.) meghatározott feltételek betartásával.

A pénzkölcsön nyújtás – a Hpt.-ben megfogalmazottak szerint – akkor engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás, ha azt a vállalkozás üzletszerűen végzi.

Mikor üzletszerű egy tevékenység?

“az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének egyik állásfoglalásából következtethetünk arra, hogy ők mit tekintenek üzletszerűnek, illetve rendszeresnek:

„Az ellenérték fejében végzett tevékenység, a nyereség-, vagyonszerzésre irányultság az üzletszerűség olyan fogalmi kritériumai, amelyeknek tekintetében a főszabály szerint az a megítélés, hogy amennyiben a szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy díj felszámítása mellett nyújtják, akkor a nyereség-, illetve vagyonszerzésre irányultság megállapítható.
Ha a szolgáltatásnyújtás körülményeiből, illetve a megkötött szerződésekből következően valamennyi tényállási elem megvalósul, akkor a szolgáltatásnyújtás üzletszerűnek minősül. Ha viszont a tényállási elemek valamelyike nem állapítható meg, akkor nem üzletszerű.”

A kölcsönügyletek esetében elengedhetetlen, hogy a felek szerződést kössenek egymással. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint „kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.”

Ha kölcsön nyújtását kölcsönszerződés nem támasztja alá, akkor az átadott pénz nem feltétlenül tekinthető kölcsönnek, hanem átminősíthető véglegesen átadott pénzeszközzé, és ekkor annak az összes következményével számolni kell.

A szerződésben rögzíteni szükséges az alapvető tudnivalókat: a kölcsönnyújtás időpontját, az összegét, a pénznemét, a feltételeket (például mire fordítható), a kamat mértékét, az esedékességét, a visszafizetés időpontját, a garanciáit, a fedezetét, ha van ilyen, késedelem esetén a késedelmi kamat mértékét.

De a nagy kérdés mindig a kamat meghatározása, megtehetjük-e, hogy nem számítunk fel kamatot, ha viszont felszámítunk kamatot, akkor az, milyen mértékű legyen?

Sem a Ptk. sem más jogszabály nem tartalmaz olyan előírást, hogy kölcsön nyújtásakor kötelező az ügyleti kamat kikötése. (Megjegyzendő, hogy amennyiben a felek a kamatról külön nem rendelkeztek, akkor a Ptk. 6:47 § (1) bekezdés alapján kamat jár).

Nézzük akkor külön-külön a kölcsönszerződés szereplői alapján az eseteket:

Cég kölcsönt ad egy (kapcsolt) vállalkozás(á)nak

Kapcsolt vállalkozások között az egyik leggyakrabban előforduló tranzakció a kölcsönnyújtás. Természetesen – ahogy előző cikkünkben is taglaltuk – először mindig azt vizsgáljuk, hogy az engedélyhez kötöttség felmerülhet-e az adott kölcsön kapcsán.

Legyen szó akár a külföldi anyavállalat által nyújtandó finanszírozási problémákat egyensúlyozó vagy beruházási pénzkölcsönről, akár belföldi kapcsolt felek közötti pénzösszegek biztosításáról, a tőkére jutó kamattal több szempontból is szükséges foglalkozni.

Ha cég ad kölcsönt cégnek és mindkét cég a Társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tao. törvény) szerint kapcsolt vállalkozásnak minősül, akkor a kamat meghatározása még nagyobb körültekintést igényel, hiszen ha ez nem felel meg a szokásos piaci kamatnak, akkor a társasági adóbevallásban figyelni kell az adóalap-módosításra.

A Tao. törvény 18. §-a alapján a kapcsolt vállalkozásoknak társaságiadóalap-korrekció kötelezettségük merül fel, ha az egymás közötti ügyleteik során a piaci ártól eltérő árat alkalmaznak. Ez az előírás a kölcsönökre, hitelekre járó, illetve fizetendő kamatokra is érvényes. Kamatmentes kölcsön esetében például a nyújtó félnél egy elmaradt kamatbevétel állhat fenn, ami után társaságiadó-fizetés keletkezhet.

Azt, hogy mi tekinthető szokásos piaci kamatnak, nagyon sok tényező befolyásolhatja, úgy, mint a kölcsön futamideje, biztosítéka, fedezettsége, devizaneme stb.

 

Cég kölcsönt ad a magánszemélynek (nem lakáscélra)

Óvatosan kell bánni ezzel az esettel, ugyanis itt az üzletszerűség több esetben is megvalósulhat.

Itt ugyanis a kamatbevételek szempontjából szóba jöhet az „ellenérték fejében nyereség” fogalma. A rendszeresség is képbe kerülhet, amennyiben különböző összegeket – előre egyedileg meg nem határozott ügyletként –, nyújt a cég a tulajdonosának évente több alkalommal. Ez történik akkor is például, amikor a pénztárban lévő készpénz elér egy kritikus nagyságot és valahogyan át kell minősíteni!

Ha a cég ad kölcsönt magánszemélynek (legyen az akár a tulajdonos), akkor a kamat legalább a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegében kerüljön meghatározásra, ezzel ugyanis megelőzhető, hogy a magánszemélynél kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezzen.

„(1) Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére – ha a követelés értékpapír-kölcsönzésből származik, akkor az értékpapírnak a szerződés megkötésének napjára megállapított szokásos piaci értékére – vetítve kell kiszámítani.”

Ha mégis ennél alacsonyabb kamat kerülne a kölcsönszerződésbe, akkor a meg nem fizetett kamat, azaz

„(2) A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,18-szorosa.”

Ez után kell megfizetni az szja-t (15 százalék) és az ehót (2018-ban 19,5 százalék).

Magánszemély (tulajdonos tagi) kölcsönt ad a cég(é)nek

 

Ha a szükség úgy hozza, a legtöbb kisvállalkozó a saját jövedelmét is beleteszi a házipénztárba.

Az ilyen jellegű „finanszírozási” kölcsönökre egyáltalán nem jellemző, hogy közvetlen céljuk a nyereségszerzés lenne, habár közvetett módon, a vállalkozáson keresztül megvalósulhat ez a cél. A rendszeresség szintén nem kizárható, amikor a gyakorlatban azt látjuk, hogy sok vállalkozás folyamatosan tagi kölcsönökkel fedezi a kiadásait.

Tagi kölcsön nyújtása – szemben az általános kölcsönnyújtással – nem egy nyilvánosan elérhető ügylet, ezért akár egyedileg meghatározottnak is tekinthető lenne.

Mindenesetre a mai gyakorlat szerint elfogadott tény, hogy a tagi kölcsön Hpt. vonatkozó rendelkezése szerint nem minősül üzletszerű pénzkölcsön nyújtásnak.

Ha magánszemély kamatmentesen ad cégnek kölcsönt, akkor nincs további adózási teendő vele, viszont ha a magánszemély kamatbevételt realizál, akkor az adóköteles jövedelme lesz a magánszemélynek. Azonban a cég által fizetett kamat nem minősül az Szja törvény 65. §-a szerinti kamatjövedelemnek, ennek megfelelően a

„kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a kamatjövedelmet juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni”.

A Tao. törvény 18. § (1) bekezdés b) pont alapján a kamatmentesen vagy a szokásos piaci kamatnál alacsonyabb kamat mellett, magánszemély által nyújtott tagi kölcsön esetén nem kell megnövelni a társaság adózás előtti eredményét.

Viszont a tagi kölcsönnel rendelkező vállalkozásoknak (kamatmentes tagi kölcsönnél is!) figyelniük kell az alultőkésítés miatti módosító tétel meghatározására. Ha ugyanis kamatmentes tagi kölcsönt nyújt a magánszemély a vállalkozásnak, és amennyiben a kölcsönt kapó vállalkozásnak más 8. § (5) szerinti kötelezettségei is vannak, akkor a kamatmentes kölcsön miatt a más kötelezettségek kamatának nagyobb hányada válhat adóalap-növelő tétellé.

Összességében megállapíthatjuk, hogy egyik jogszabály sem tartalmaz olyan előírást, hogy ne lehetne kamatmentes kölcsönt adni a kölcsönkérő félnek, csupán az alakiságra (amennyiben a felek a kamatról külön nem rendelkeztek, akkor a Ptk. 6:47 § (1) bekezdés alapján kamat jár) és a kapcsolódó következmény szabályokat kell figyelemmel kísérni.

Forrás: adozona.hu

Share This